Angora

Míg a legtöbb nyúlfajtának más emlősállatokhoz hasonló szőre van, az Angóra inkább gyapjas. A szőrzet szerkezete teljesen különbözik a többi nyúlfajétól, mert az Angóra aljszőrzete (vagy gyapjúszőrzete) nem rövidebb a fedőszőröknél, hanem hosszúra nőve azokkal keveredik. Az Angóra az egyik legrégebben kialakult fajta, valószínűleg már az 1600-as években tartották Nagy-Britanniában. 1723-ban már Németországban is megjelentek, ahol aztán újabb változatait tenyésztették ki. A nevét onnan kapta, hogy Törökországból származó más háziállatok (macskák és kecskék) hosszú szőrű változatait is így nevezték.
A hagyományos angol forma 2,7 kg-os, és bár kevesebb gyapja van, mint más változatoknak, ennek minősége sokkal finomabb. A Francia Angórák körülbelül 3,6 kg-ot nyomnak, a németek pedig mintegy 4 kg-ot. Ez utóbbiaknak a szőrét nem vágják, mint az Angolét, hanem tépik.
Ez a különleges bunda megkülönböztetett figyelmet is igényel. Nem lehet őket hagyományos padlózatú ketrecben tartani, csak rácsos aljúban, máskülönben az alom a szőrzetbe ragad, és később már szinte lehetetlen a gubancoktól megszabadulni. Fürdetni sem szabad őket, legyen bármennyire is piszkos a bundájuk. A szőrzet, éppen a sűrűsége miatt, nagyon nehezen szárad ki, ha egyszer benedvesedett, az állat veszélyesen lehűlhet. Még ha ki is szárad a bundája, nagy valószínűséggel összetapad, filcesedik.
A szőrzet sűrűsége más problémákat is okozhat, például a meleg nyári hónapokban, amikor megnő a hőguta veszélye. Ezért, ha nem a szőre miatt tartunk Angórát, inkább nyírjuk meg háromhavonta, ennyi idő alatt ugyanis körülbelül 7,5 cm hosszúra nő. A szőrzet rövidre vágásához ne használjunk hegyes ollót.
Egy év alatt egyetlen Angóra majdnem 1 kg-nyi gyapjút növeszthet, bár az Angol Angórák nemigen lépik túl a 340 g-ot. Az Angórák hagyományos változata fehér, piros szemű, de ezen kívül még vagy egy tucat más színben is létezik. Ezek között vannak egyszínűek, mint a Fekete vagy Kék, de a Csincsilla és a Füstszínű változatok szőrszálainak vége például sötétebb, mint a tövük. Ettől változik meg a kinézetük mozgás közben, vagy fésülés után.
Az egyes országok más és más változatokat fogadnak el. Maga a fajta a tenyésztői körökben rendkívül népszerű, hiszen annak ellenére, hogy a vele való foglalkozás időigényes, a kiállítási bírálatok kellően jutalmazzák a fáradozást.